Történet

Megalakulás és a kezdeti évek

A Metallica-t 1981-ben alapította a dán származású dobos, Lars Ulrich és az énekes-gitáros James Hetfield Los Angelesben, miután újsághirdetések útján találkoztak.^[3] Az elején rögzített „Hit the Lights”-on Lloyd Grant volt a gitáros. Mivel szükség volt egy állandó gitárosra, újsághirdetést adtak fel, amire Dave Mustaine, a Panic zenekar gitárosa jelentkezett. Néhány hónappal később kiadtak egy teljes értékű demót, No Life Til Leather címmel, amire felfigyelt a szakma. Ekkor csatlakozott hozzájuk a basszusgitáros Cliff Burton, aki nem akart Los Angelesbe költözni, így a banda áttette székhelyét San Franciscóba.

1983-ban New York-ba utaztak Jon Zazula hívására, ahol a Megaforce-szal, Zazula lemezkiadójával írtak alá szerződést. Érkezésük után pár héttel kirúgták Mustaine-t alkoholizmusa és problematikus magatartása miatt és Kirk Hammett, az Exodus gitárosa lépett a helyére. Mustaine sem hagyta abba a zenélést, megalapította a Megadeth-t.

1983 végén jelent meg első albumuk, a Kill Em All, amely mintául szolgált későbbi lemezeikhez is, építve Hetfield erőteljes énekére és Hammett dallamos gitárszólóira. Az albumot amerikai és európai koncertkörút követte. Egy évvel később már Flemming Rassmussen producerrel közös munkájuk gyümölcse volt a Ride the Lightning, ami bebizonyította, hogy a Metallica nem csak egynyári zenekar. Ezen az albumon hosszabb számok kaptak helyet, sokkal kifinomultabb volt zeneileg, mint a Kill Em All. Egyik kiemelkedő számuk a „Fade to Black,” egy lassú, bensőséges dal, amiben az öngyilkosságról elmélkednek. A dal előzménye, hogy a zenekar előtt sorra megoldhatatlannak tűnő akadályok tornyosultak, például ellopták a Kill Em All felvételéhez használt felszerelésüket is. A „Fade to Black” hagyományt indított el, ilyen stílusú daluk lett később a „Welcome Home (Sanitarium)”, a „One”, amihez első videoklipjüket forgatták, és a "The Day That Never Comes". Ezek a lassú, befelé forduló dalok különböztették meg a Metallicát a többi thrash metal zenekartól (Anthrax, Slayer, Megadeth).

Út a sikerhez

Miután 1984-ben leszerződtek az Elektra Recordsszal, elkezdték következő albumukat felvenni. A Master of Puppets 1986-ban jelent meg, a Billboard listáján a 29. helyet érte el.^[4] Sok rajongójuk szerint ez a legjobb munkájuk, és néhány kritikus szerint ez „minden idők legnagyobb thrash metal albuma”.^[5]

Még ebben az évben összehoztak egy európai turnét Ozzy Osbourne-nal. Szeptember 27-e fekete betűkkel íródott be az együttes krónikájába: Svédországban, Ljungby tartományban a csapat busza megcsúszott, felborult és Cliff Burton életét vesztette.^[6] Az ő befolyása meghatározó volt a csapat zenei fejlődésében, lehetetlen volt elképzelni a Metallica-t nélküle. A többiek végül Burton emlékére nem adták fel és 40 jelentkező közül Jason Newsted lett az új basszusgitáros. Rövidesen turnéra indultak, majd kiadtak egy EP-t Garage Days Re-Revisited címmel, ami nagyrészt Ulrich garázsában készült. 1988-ban felvették az …And Justice for All-t, az együttes egyik legösszetettebb szerkezetű lemezét. Az albumról több olyan dal is akadt, amit nem játszottak koncerteken bonyolultságuk miatt. Az amerikai listákon 6. lett az album és egy Grammy-jelölést is kaptak a legjobb Metal/Hard rock kategóriában. Ekkor készítették első videoklipjüket „One” című számukhoz. Kritikusok szerint az …And Justice for All mérföldkő a metal történetében. Sok szakíró (és a Metallica) szerint elválasztotta a hard rockot a bluestól, amit a Mötley Crüe vagy a Poison nem tett meg.

1991-ben a Metallica című lemezük (közismertebb nevén a „Fekete Album”, mert a borítója fekete és nincs rajta semmilyen szöveg, csupán halványan a zenekar logója és egy szintén halványan látszódó kígyó) tovább bővítette zenei horizontjukat. Az új producer, Bob Rock hatására a dalok rövidebbek lettek, így eladhatóbbakká váltak, hiszen a rádiók is szívesebben játszanak rövidebb számokat. Megjelenése után hetekig vezette a világ zenei listáit,^[7] 15 millió példányt adtak el belőle az Egyesült Államokban, világszerte több mint 25 millió példányt értékesítettek. Elnyerték érte a Grammy és az MTV/American Music Awards díjakat. Az album nagy siker volt, a Metallica végleg mainstream zenekarnak mondhatta magát. Ekkor kezdték a régi, magukat becsapottnak érző rajongók megvádolni őket azzal, hogy eladták magukat. Közel három évig turnéztak az „Egy este a Metallica”-val című koncertsorozattal, azután a Guns N’ Roses-zal közösen. 1992-ben a Metallica részt vett a Freddie Mercury emlékkoncerten, és James Hetfield még el is játszhatott egy számot a Queennel , a Stone Cold Crazyt. Majd 1993 őszén úgy döntöttek, hogy egy időre visszavonulnak pihenni és nekikezdenek egy új albumnak.

Új utakon

A Metallica a Damage Inc. turnén.

1995-ben tértek vissza a zenéléshez. A Load (1996) szakítást jelentett a Fekete albummal, tömör hangzású, erőteljes. 14 szám kapott rajta helyet, így ez a leghosszabb albumuk. A Reloadon (1997) a nyaktörő metal futamokat blues-os hangvétel váltotta. Hetfield hangjának minden eddiginél nagyobb szerep jutott, és több dal (mint például a „Mama Said” és a „Low Mans Lyric”) mutatja a csapat vágyát a stílusváltásra. A Metallica kritikus és intelligens dalszövegei nem tűntek el, csak egy teljesen új és változatosabb stílusú csomagolást kaptak.
A Load és a Reload fordulópont volt a zenekar megjelenésében is. Levágatták a hajukat, az albumok borítóira Anton Corbijn készített vitatott fényképeket: megbotránkoztató ruhákat viseltek, dohányoztak, konyakoztak, néha erőteljesen kisminkelve. Ezzel is próbálták a régi rajongókat visszacsábítani.

A változásokkal a Load és a ReLoad több rádiós slágert tartalmazott, mint például a „Fuel”, „Until it Sleeps” és a „The Memory Remains.” A csapat thrash metal rajongótáborát ezzel sikerült végképp elriasztani. A Metallica szerintük már nem metalt játszott és eladták magukat. A régi rajongók helyébe újak léptek, egyesek szerint a Load a legjobb albumuk.

Ulrich vezette a Napster elleni pert

1998-ban kiadták az új albumukat Garage Inc. címmel, ami egy két 2 CD-s feldolgozáslemez. Többek között a Mercyful Fate-től, vagy a Queen-től játszanak számokat. A második lemezen a teljes Garage Days Re-Revisited rajta van, ami ekkor már ritka, csak gyűjtőknél megtalálható lemez volt, és több B-oldalas dal, egészen 1984-től kezdve.

1999. április 21-22-én vették fel a San Francisco-i szimfonikusokkal közös 2 éjszakás előadásukat a Berkley Színházban Michael Kamen karmester közreműködésével. Két új dal is íródott az eseményre, a „No Leaf Clover” és a „-Human”. A felvételt S&M címen adták ki 1999 novemberében CD-n, videokazettán és DVD-n.

2000-ben mutatták be a Mission Impossible 2 című filmet, amihez a csapat írt egy betétdalt, az I Disappear-t. A számhoz videoklip is társult, ami a Metallica történetében a legdrágább költségvetésű videoklip volt.
Még be se fejezték a dalt, amikor annak egy demóváltozata elkezdett terjedni a Napster fájlcserélő hálózaton. Később felfedezték, hogy az összes addig kiadott számukat le lehet tölteni, ezért pert indítottak a Napster ellen, hogy tiltsa ki a hálózatából azt a 300 ezer felhasználót, akik Metallica dalokat cserélgettek egymás között. Végül 2001-ben peren kívüli egyezséget kötöttek és kitiltották a felhasználókat, akik ellen mint magánszemélyek ellen nem lépett fel az együttes.

Newsted kilép

2001-ben kilépett a bandából Jason Newsted, ekkor kezdtek pletykák terjengeni a csapat feloszlásáról. Nem kezdtek el új basszusgitárost keresni, hanem Bob Rock-ot kérték fel a kisegítésre, aki elvállalta a feladatot. Ez az időszak az egyik legkritikusabb periódus az együttes történetében. Júliusban Hetfield rehabilitációs kezeléseken vett részt „alkohol és más függőségek” miatt. Ulrich és Hammett ekkor komolyan elgondolkoztak a befejezésről. Végül Hetfield visszatért és elkezdték felvenni a St. Angert. 2003 júniusában végül kiadták nyolcadik lemezüket. Az album a slágerlisták első helyén mutatkozott be, az együttes egyik legagresszívabb lemezének tartják. Az előzőektől eltérően nem volt tökéletesre csiszolva, nyers hangzásúra sikeredett. Sokan kritizálták ezért és az érzelmileg túlfeszített dalokért, továbbá a gitárszólók hiányáért. Ennek ellenére a lemez Grammy-díjat kapott, ez a csapat hetedik ilyen elismerése.

2003 elején új taggal bővültek, Robert Trujillo lett a basszusgitáros, aki korábban a Suicidal Tendenciesben és Ozzy Osbourne együttesében játszott. 2003-2004 során két hosszú koncertkörutat tartottak: Summer Sanitarium Tour 2003 és Madly in Anger with the World. Az utóbbi, a Godsmackkel közös, egy évig tartó koncertsorozat szinte minden állomását rögzítették és a livemetallica.com-on árusítják.

Napjainkban

Robert Trujillo a Metallica basszusgitáros 2003. február 24. óta

2006. február 16-án, 15 éves partnerség után Bob Rock bejelentette, hogy nem vesz részt a következő stúdióalbum felvételében. 1991 óta ő volt az összes Metallica album producere. Az új albumon már Rick Rubin dolgozik, aki már több neves heavy metal együttes, mint például a Slayer, System of a Down, Slipknot és Rage Against the Machine producere is volt. 2006 nyarán a Master of Puppets album 20 éves évfordulója alkalmából a nyári Escape from the Studio turnén eljátszották a teljes albumot. A turné után a csapat ismét stúdióba vonult, hogy a 2007 elejére datált új albumuk munkálatait folytassák. 2006. december 4-én kiadták a The Videos 1989-2004 nevű DVD-t, amin a 15 év összes videója megtalálható.

2007. február 9-én bejelentették, hogy az új stúdióalbumuk felvétele március 12-én kezdődik. Július 7-én az együttes fellépett a globális felmelegedés elleni Live Earth koncert londoni helyszínén. Ez év decemberében bejelentették az új album megjelenését.

Az együttes European Vacation nevű turnéjával végigvonult Európa több országán, egészen Nagy-Britanniától Romániáig 2008. május 14-től kezdve. 2008. június 14-én a hivatalos honlapon megjelent, hogy a kilencedik nagylemez címe Death Magnetic lesz. Augusztus 1-jén a hivatalos honlapon megjelent a nagylemez megjelenési dátum, amely szeptember 12 volt. Augusztus 10-én bejelentették, hogy a kilencedik stúdióalbuma elkészült és az első dalt még augusztusban sugározzák a rádiók. Szeptember 2-án egy francia lemezbolt tévedésből 10 nappal korábban kezdte el árusítani a Death Magnetic című albumot, amely így felkerül a fájlcserélő hálózatokra. Szeptember 12-én megjelent a Metallica kilencedik stúdióalbuma, a Death Magnetic, amely a megjelenést követően az USA-ban, Kanadában és több mint 20 másik országban az eladási lista első helyére került.

2008 őszén az együttes újabb nagyszabású turnéba kezdett World Magnetic Tour címmel, amelynek keretében egészen 2010 végéig a világ minden tájára ellátogatnak, így 1999 után újra felléptek Budapesten is.

2009. március 29-én megjelent a Guitar Hero Metallica című videójáték.

A zenekar tagjai

Díjak

Grammy-díj:

• 1990: Best Metal Performance – „One”
• 1991: Best Metal Performance – „Stone Cold Crazy”
• 1992: Best Metal Performance With Vocal – Metallica
• 1999: Best Metal Performance – „Better than You”
• 2000: Best Hard Rock Performance – „Whiskey In The Jar”
• 2001: Best Rock Instrumental Performance – „The Call Of Ktulu”
• 2004: Best Metal Performance – „St. Anger”
• 2009: Best Metal Performance - „My Apocalypse”
• 2009: Best Recording Package - „Death Magnetic”

MTV Video Music Awards:

• 1992: Best Metal Video – „Enter Sandman”
• 1996: Best Metal Video – „Until it Sleeps”

American Music Awards:

• 1996: Favorite Artist: Heavy Metal/Hard Rock: Metallica – Load
• 1996: Favorite Metal/Hard Rock Song – „Until it Sleeps”

Billboard Music Awards:

• 1997: Billboard Rock and Roll Artist of the Year: Metallica (RIAA Diamond Award)
• 1999: Catalog Artist of the Year: Metallica
• 1999: Catalog Album of the Year: Metallica (The Black Album)

A Metallica-t az MTV a 3. helyre rangsorolta a „történelem legnagyobb heavy metal együttese” listán, és 5. helyen szerepel a VH1 a „hard rock 100 legnagyobb előadóját” felvonultató listáján.^[8]

Stúdióalbumok

Bővebben: Metallica-diszkográfia

1. 1983: Kill Em All (eladott album: 3 millió)
2. 1984: Ride The Lightning (5 millió)
3. 1986: Master Of Puppets (6 millió)
4. 1987: Garage Days Re-Revisited (EP) (1 millió)
5. 1988: …And Justice For All (8 millió)
6. 1991: Metallica (14 millió)
7. 1993: Live Shit: Binge & Purge
8. 1996: Load (5 millió)
9. 1997: ReLoad (3 millió)
10. 1998: Garage Inc. (5 millió)
11. 1999: S & M (5 millió) (San Francisco Symphonic Orchestra & Metallica)
12. 2003: St. Anger (3 millió)
13. 2004: Some Kind of Monster (EP)
14. 2008: Death Magnetic

Az eladási adatok kizárólag az Amerikai Egyesült Államokon belüli eladásokra vonatkoznak. A Metallica világszerte több mint 90 millió albumot adott el.

• Papa Roach - Hallgass, és ne fogazz!

  2010-07-01 15:57:06

  Jacoby Shaddix, a Papa Roach frontembere nemrégiben jelentette be, hogy a zenekar koncertalbuma Time for Annihilation címmel augusztus 31-én jelenik majd meg. A kilenc koncert felvételt és öt új Papa Roach számot is tartalmazó lemezról a rajongók a Kick in the Teeth-t már most ingyen letölthetik az együttes weboldaláról.

• Lars vélemény a Heavy Metalról

  2010-07-01 15:49:43

  Lars nemrégiben megkérdezték, a neo-hard rock irányzattal kapcsolatban, és arról, hogy mit gondol feltörekvő bandákkal kapcsolatban. A szakértő válaszolt.
  
  Arra a kérdésre, hogy van-e olyan új hard rock banda, ami lenyűgözte Ulrichot, ő így válaszolt:
  
  �em foglalkozom azzal, hogy megbíráljak bárkit azzal, hogy jobb vagy rosszabb másoknál. Úgy gondolom, hogy a hard rock zenében nem sok olyasmi történik, amiről bármit is lehetne mondani, hogy ilyen vagy olyan�A The White Stripes például, számomra azért érdekes, mert csak két emberből álló csapatról van szó és ez az egész új dolog. Nekem úgy tűnik, hogy a keményebb irányzat, mostanában pang, úgy gondolom néhány évvel ezelőtt, amikor még voltak olyan bandák, mint a Staind és a Godsmack, akkortájt volt még miről beszélni az irányzatban, az még izgalmas volt, de most mintha kicsit visszaeresztett volna. A világ Nickelback-jei nem igazán foglalkoztatnak. Vannak sokkal izgalmasabbak is ettől, nem tudom talán a Lamb of God és a Satyricon vagy valami hasonló. Azt hiszem ők elég jók. Nyilvánvalóan vannak olyan csapatok is, mint a System Of A Down, akik az egyik kedvenceimmé lettek az elmúlt néhány év során, aztán vannak olyan csapatok is mint az Audioslave, akiket szintén nem lehet megtagadni, de másfelől nézve meg elég zsenge eresztésekről beszélgetünk. (nevetve) Elég zsengékről.

• Retro videójáték lett a Linkin Parkból

  2010-07-01 12:22:10

  A Linkin Parkot is elérte az iPhone játékok őrülete, a modern rockban utazó hat tagú amerikai banda viszont ezúttal retróra vette a figurát. 8-Bit Rebellion címmel igazi old-school, pixeles iPhone game-et tettek le az asztalra a rajongóknak nemrég.